Apci sztyeppterületek – „ ahol az árvalányhaj-tenger hullámzik”

Apc központjából a Rózsaszentmártonba vezető Rákóczi úton haladva az utolsó előtti buszmegállótól kell északi irányba fordulni. Innen a Somlyó déli oldalán egy gyalogösvény vezet fel a hegyre. A meredek domboldalra érve, két egykori andezit bányát elhagyva, változatos arányban, mozaikos sziklagyepek fogadnak. Itt gyakori tavasszal a Janka-tarsóka, selymes boglárka, apró nőszirom, tavaszi hérics. Nyár elején pedig a parlagi rózsa, mezei zsálya, koloncos legyezőfű. Helyenként a hosszú levelű árvalányhaj terjeszkedése már megfigyelhető. A Somlyó déli oldalán szinte árvalányhaj tengerben haladunk, melynek fő tömegét a hosszú levelű árvalányhaj adja, elvétve vegyül kunkorgó árvalányhaj is. Ebben a gyepben él a pannon-gyík egy populációja. A régi szőlőmezsgye kőrakás-sorokon szép időben fali gyíkok, zöld gyíkok sütkéreznek. A kövek között nagy tömegben virít a nagyezerjófű. Érdekesség, hogy a zárt árvalányhaj gyepben, a domboldalon gyakran költenek a mezei madarak, pl: a mezei pacsirta szűnni nem akaró, csivitelő énekét, és a fürj pity-palaty hangját is gyakorta hallhatjuk. A hegy nappali lepke faunája igen gazdag. Védett lepkék rendszeresen megfigyelhetők, így például a farkasalmalepke, vagy a sárgásfehér, fekete csíkos szárnyú kardos lepke és a nappali pávaszem is. Egyéb védett gerinctelenek közül nyáron a fekete lábú szitakötő, ősszel pedig az imádkozó sáska néhány példányával is találkozhatunk. A  Somlyó csúcsán egy Árpád-korabeli kétsáncos földvár sáncmaradványai találhatók. A tetőről a nyugati oldalon egy gyalogösvény visz le a községbe. Közben a fekete kökörcsin kisebb állománya mellett haladunk el, lentebb itt is zárt az árvalányhajas gyep, a sziklák mellett tömeges a nagyezerjófű. Ahol az árvalányhaj ritkul, rábukkanhatunk a nagy pacsirtafűre, a selymes peremizsre, a pázsitos nősziromra. Az útvonal mintegy 2,5-3 óra alatt bejárható.

/ Forrás: Mester Zsolt: Természetismereti Terepgyakorlat 1995./