Az I. világháború éveiben Rózsa és Szűcsi határában 120 darab mélyfurást mélyítettek le. Az egyik furás 106 méter mélységű volt és 13 méter szénréteget harántolt.

A korábbi kutatások alapján a kormány már 1940-ben foglalkozott a Lőrinci Erőmű építéséről.

1948-ban a szűcsi völgyben 240000 km2 területet kutattak meg ahol 6-8 méter átlagvastagságú széntelepet harántoltak.

A szénigények fokozódása és az eredményes kutatások nyomán már 1951-ben elkezdődtek a szűcsi bányászat előkészítő munkái. 1954-ben sor került a Szűcsi XI. sz. aknának, 1955-ben a Szűcsi X. aknának a megnyitására. E bányák már az első évben 154 kt szénnel járultak hozzá a Lőrinci Erőmű tüzelőanyag ellátáshoz. 1958-ra elérték a 390 kt termelést.

A frontfejtések egyik legkritikusabb munkafolyamata az omlasztás volt. Ezt a folyamatot gyorsította és biztonságossá tette a Szűcsiben kialakított Koósz féle rabló vitla.

A vágathajtás gyorsítására alkalmazott „F” gépekkel átlag 200-300 méter hazai vágathajtás volt, Szűcsiben a X. aknában 607 méteres rekordot értek el.

A szép széntermelési eredményeket olykor súlyos természeti csapások érték. 1955. szeptember 27-én a Szűcsi X. aknában vízbetörés volt, 1959. november 26-án a mátraaljai lignitbányászat legtöbb áldozatával járó bányaszerencsétlenség történt, a X. aknába tűz keletkezett és akkor 21 bányász hősi halált szenvedett.

A Szűcsi XI. aknát 1959-ben, a Szűcsi X. sz. aknát 1962-ben állították le.