Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Szélhajtó küsz

Alburnus alburnus
szelhajto kusz

A szélhajtó küsz gyakori keszegféle. Más elnevezések: sneci, lamni, mecse, ökle, bökle, fűzfahal, huszárkeszeg.

Előfordulása
Európában a déli félszigetek kivételével mindenütt honos, folyókban, tavakban egyaránt. Vízfelszíni hal.

Alfaja

  • Alburnus alburnus charusini (Petrov, 1926)

Megjelenése
Teste nyúlánk, oldalról lapított, szája felső állású. Háta csillogó kékeszöld, oldala, hasa ezüstösen csillogó, úszói közül a hát- és farokúszó szürke, a többi fehér. Az úszók töve pirosas.

Növekedése
Törpe hal. Az első évben 3-6, a 2. évben 6-11, a 3. évben 9-15, a 5. évben 13-19, az 5. évben 15–20 cm nagyságú. A 20 cm-es példány már ritka.

Életmódja
Planktont, élőbevonatot, rovarokat, lárvákat fogyaszt.

Szaporodása
Áprilistól júniusig egyedenként változóan több szakaszban ívik. A parti növényzet vagy kövek közé, csoportokban rakja ikráját a néhány cm-es vízbe. 2-3 évben ivarérett. Ikrája 1-1,2 mm átmérőjű. Nőstényenként 1000-1500 darabot rak évente.

Gazdasági jelentősége
A nemes ragadozók fontos, kárt nem okozó táplálékhala. Pikkelyeiből gyöngyházfesték készíthető (guanidin-kristály szuszpenzió).

Horgászati jelentősége
Tömeges előfordulása miatt fontos, de nem túl ellenálló csalihal. Csontkukaccal, házi léggyel fogják elsősorban. Fogása nem esik korlátozás alá.

FORRÁS: szélhajtó küsz